Zichy János Nagylángon született 1868-ban. Középiskoláit a kalksburgi jezsuita, illetve a székesfehérvári ciszercita gimnáziumban végezte. Ezután jogot hallgatott Berlinben (1887. október–1888. augusztus), majd a budapesti tudományegyetemen, ahol jogi diplomát szerzett. Egyetemi hallgató korában Budapesten megalapította a Szent Imre önképző egyletet. 1892-ben államtudományi doktor lett. A jogi diploma megszerzése után a politika felé fordult, 1893-ban Fejér vármegyei aljegyző, 1894-től pedig census alapján főrendházi tag lett. 1896-tól 1918-ig országgyűlési képviselő volt. 1906-ban az Országos Alkotmánypárthoz csatlakozott, majd annak feloszlását követően a Nemzeti Párt tagjai közé lépett be. 1910 és 1918. október 31. között háromszor volt vallás- és közoktatásügyi miniszter a Khuen-Héderváry- és a Lukács-, majd a Wekerle-kormányban. 1922-től ismét nemzetgyűlési képviselő volt haláláig. 1922-ben létrehozta a legitimista Nemzeti Összetartás Társaskörét, később a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot, amelynek elnöke volt. Parlamenti és más közszereplésein igen nagy hangsúly esett a „királykérdés” megoldására; lankadatlan agitációjáért 1934-ben Habsburg Ottótól az aranygyapjas rendet kapta. Az országos gyermekszanatórium-egyesület és az Országos Katholikus Szövetség elnöke volt. 1944. január 6-án hunyt el Nagylángon. A nagyszerű államférfi és politikus életműve és Fejér vármegyei kötődése révén méltó helyet kapott a Fejér Vármegyei Közéleti Panteonban, ahová Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész alkotása került.
Ily módon Alapítványunk az idei évben a nemzeti irodalomtörténet és közélet Fejér Vármegyéhez szorosan kötődő két kimagasló alakja előtt is méltóképpen tiszteleg. Kalász Márton Kossuth-díjas költő, író, műfordító, aki 2021. december 30-án távozott az élők sorából, és Zichy János egykori kultuszminiszter személyének, munkásságának megismertetése, népszerűsítése a domborművek segítségével az ismeretterjesztés fontos eredményét hordozza.
A nemzetközi hírű szakember, egyetemi tanár, Magyary Zoltán szobrát leplezték le szombaton a Halász-kastély parkjában.
A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány által szervezett eseményen elhangzott: Magyary Zoltán a közigazgatás tudományának nemzetközi hírű, iskolateremtő tudósa, egyetemi tanár volt, és születésének 130. évfordulója szolgáltatta az apropót a szobor elkészítéséhez, felállításához. Ehhez támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Miniszterelnökség adott.
A megjelenteket L. Simon László író, országgyűlési képviselő köszöntötte, majd kifejtette, hogy nem véletlenül került egymás közelébe Széchenyi István, Klebelsberg Kunó, valamint most Magyary Zoltán szobra. Az évforduló csak egy alkalom, ám az említett hármas megörökítésével olyan politikusoknak állítottak emléket, akik mindig példaképül szolgálhatnak. Három történelmi jelentőségű személyről van szó, s ezt az életpályák is mutatják. A szoborral nem csupán a nemzetközi hírű szakember, hanem a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők előtt is tisztelegnek.
Balról Blaskó János, Navracsics Tibor és L. Simon László a szobornál
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa – aki annak idején, még miniszterként közreműködött a magyar közigazgatás megreformálásának szándékával született Magyary-program kidolgozásában, elindításában – a tudós embert méltatva elmondta: életpályája összefonódott a közigazgatással. Úgy gondolta, hogy annak modernizálása segíthet a magyar állam kiemelkedésében, s az akkor legkorszerűbb eszmék szerint szervezte újjá a közigazgatást.
– Magyary hitt az üzemszerűségben, de felmérte az emberi kapcsolatok jelentőségét is. Életműve erősnek és tartósnak bizonyult – fogalmazott Navracsics Tibor. Blaskó János szobrászművésztől megtudtuk: idejének, pályájának jó részét annak szentelte, hogy példaképül szolgáló emberek portréját formázza meg. Magyary esetében három különböző fotó alapján dolgozott, így nem volt könnyű dolga, ám megtette, amit tudott. A tatai születésű, tragikus körülmények között 1945 márciusában elhunyt egyetemi tanár, tudós szobrát végül L. Simon László és Navracsics Tibor leplezte le az alkotó jelenlétében.
forrás:feol.hu
