Zichy János Nagylángon született 1868-ban. Középiskoláit a kalksburgi jezsuita, illetve a székesfehérvári ciszercita gimnáziumban végezte. Ezután jogot hallgatott Berlinben (1887. október–1888. augusztus), majd a budapesti tudományegyetemen, ahol jogi diplomát szerzett. Egyetemi hallgató korában Budapesten megalapította a Szent Imre önképző egyletet. 1892-ben államtudományi doktor lett. A jogi diploma megszerzése után a politika felé fordult, 1893-ban Fejér vármegyei aljegyző, 1894-től pedig census alapján főrendházi tag lett. 1896-tól 1918-ig országgyűlési képviselő volt. 1906-ban az Országos Alkotmánypárthoz csatlakozott, majd annak feloszlását követően a Nemzeti Párt tagjai közé lépett be. 1910 és 1918. október 31. között háromszor volt vallás- és közoktatásügyi miniszter a Khuen-Héderváry- és a Lukács-, majd a Wekerle-kormányban. 1922-től ismét nemzetgyűlési képviselő volt haláláig. 1922-ben létrehozta a legitimista Nemzeti Összetartás Társaskörét, később a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot, amelynek elnöke volt. Parlamenti és más közszereplésein igen nagy hangsúly esett a „királykérdés” megoldására; lankadatlan agitációjáért 1934-ben Habsburg Ottótól az aranygyapjas rendet kapta. Az országos gyermekszanatórium-egyesület és az Országos Katholikus Szövetség elnöke volt. 1944. január 6-án hunyt el Nagylángon. A nagyszerű államférfi és politikus életműve és Fejér vármegyei kötődése révén méltó helyet kapott a Fejér Vármegyei Közéleti Panteonban, ahová Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész alkotása került.
Ily módon Alapítványunk az idei évben a nemzeti irodalomtörténet és közélet Fejér Vármegyéhez szorosan kötődő két kimagasló alakja előtt is méltóképpen tiszteleg. Kalász Márton Kossuth-díjas költő, író, műfordító, aki 2021. december 30-án távozott az élők sorából, és Zichy János egykori kultuszminiszter személyének, munkásságának megismertetése, népszerűsítése a domborművek segítségével az ismeretterjesztés fontos eredményét hordozza.